A helyes tűzrakás módja

A kandalló tüze meghittebbé varázsolja otthonunkat és a fa tulajdonságából adódóan klímasemleges, megújuló energiaforrás. Azonban ha nem megfelelő módon helyezzük el a tűztérben, jelentős mértékben szennyezi a levegőt és károsítja egészségünket. A helytelen tűzrakás egyik következménye a nagy mennyiségű füst. A füstben található ultra finom szálló részecskék a szervezetbe jutva súlyos egészségügyi problémákat okozhatnak.

Ezek a nem kívánt káros hatások a következő néhány apró szabály betartásával könnyedén elkerülhetők. A kulcs: a megfelelően száraz (20 % alatti nedvességtartalmú), kezeletlen hasábfa, lehetőleg magas fűtőértékű, keményfából. Legalkalmasabb erre a tölgy, különösen a csertölgy, bükk, akác, gyertyán fája.

 

A fákat a tűztérnek megfelelő méretű hasábokra darabolva, a képen látható módon, keresztben vagy hosszában helyezzük el alulra fektetve, vagy hátra állítva először a vastagabb hasábokat tesszük, majd rá, vagy eléje a vékonyabb gyújtósokat.

Mindig ügyelni kell arra, hogy a hasábok között néhány cm távolság maradjon. Az égéshez szükséges megfelelő levegőellátás szempontjából nagyon fontos, hogy ne zsúfoljuk tele a tűztere, valamint a tüzelőberendezés építőjétől kapott utasítás szerinti mennyiségnél ne tegyünk többet a tűztérbe.

A következő lényeges lépés a „begyújtó egység” összekészítése. Ez 4 db, kb. 3x3 cm átmérőjű, kb. 20 cm hosszú fenyőfa-hasábból és kereskedelmi forgalomban kapható gyújtósból (viasszal átitatott fagyapot) áll.

A hasábokat a képen látható módon kell egymásra illeszteni. Az egészet tegyük a máglyánk tetejére és gyújtsuk meg. A tűz elkezd terjedni felülről lefelé, füstmentesen.

Ennek a begyújtási technikának két fontos előnye van:

• a kezdeti láng nem kell, hogy áthatoljon a fölötte lévő teljes rakaton, így miközben szárítja a fát, nem hűl le túl nagy mértékben, ezért tökéletesebb az égés;
• a hősugárzás hatására a tűz terjedése fentről lefelé, vagy elölről hátrafelé történik, így a bekészített fa fokozatosan bomlik el, ezzel elkerülhető az egyszerre túl nagy mennyiségű fagáz keletkezése, ami hirtelen nagyon nagy mennyiségű égéslevegőt igényelne (akár fél óra alatt közel 100 m³).

 

A máglyát azért nem szabad alulról meggyújtani, mert az induló láng az összes berakott hasábfán végigfut és közben nem tud felmelegedni, így sokkal később éri el a környezetkímélő, jó hatásfokú égéshez szükséges, magas hőmérsékletet. Ezen kívül a lassabb indulás után majdnem egyszerre bomlik az összes hasábfa, és a keletkező nagyon nagy mennyiségű fagáz nem kap elegendő égéslevegőt.

 

Azért is különösen fontos, hogy ne kerüljön az égéstérbe színes, fényes reklám újság, mert elégetésekor a bennük található, mérgező vegyületek a levegőbe és a hamuba kerülnek, szennyezik a környezetet, közvetlenül károsítják saját és családunk egészségét. Ráadásul a tüzelőberendezést is károsítják, a garanciát pedig a nem rendeltetésszerű használat miatt elveszítjük.

 

Begyújtás előtt a manuálisan szabályozható berendezéseknél a megfelelő mennyiségű égéslevegő biztosításához nyissuk ki a kályhaajtót vagy a kandalló esetében a huzatszabályzót teljesen, majd gyújtsuk meg a begyújtó egységünket. A tűz elkezd terjedni felülről lefelé, környezetünket és egészségünket kímélve, füstmentesen. A megfelelő levegőztetéshez szembetűnő segítséget nyújt az alapszabály: amíg a tűznek látható SÁRGÁSVÖRÖS lángja van, a tökéletes égéshez a további legtöbb levegőt kell adni, amíg az KÉKES színbe megy át.

Kandallónál, ha nagy a hőigény és szükséges még rakni a tűzre, a parázs izzásának végével az égéslevegő adagolásának lezárása helyett újból rárakható néhány hasáb tűzifa. Ilyenkor mindig egy darab fahasábot vagy egy darab fabrikettet tegyünk az erős parázsba, de ne a tűzbe. A fabrikettet kizárólag az utánrakásra használjunk, begyújtásnál ne. A fatüzelési berendezések akkor működnek a legtisztábban, ha a gyártó előírásait betartjuk.

 

A tégla-, vakolt- vagy cserépkályha égésideje a tűzifa mennyiségétől függetlenül, a mennyiséggel arányosan növelt tűztérméret és égéslevegő bevezetéssel, 70-90 perc. Legközelebb 12-24-36 óra múlva kell  begyújtani. Ezekbe a kályhákba az egyszerre betett egész napi mennyiségű tűzifa égéséhez óránként több mint 100 m³ égéslevegőt kell biztosítanunk a nyitott  kályhaajtón, vagy külön légcsatornán keresztül.

 

A nagy tömegű cserépkályhák esetében, ha a félig leégett tűzifára újabb hasábokat tennénk, akkor a friss tüzelőanyag leégése közben az addigi égésből elraktározott hőmennyiség jelentős része távozna a kéményen keresztül. Így több tűzifát kellene elégetnünk.

 

Hirtelen elégő tüzelőanyagot (fenyőfa tűlevél, gyaluforgács, dióhéj stb.) használni a túlfűtés elkerülése miatt nem szabad. 

 

Az izzó parazsat tartalmazó tűztérbe tilos nagy mennyiségű tűzifát betenni, mert a hirtelen nagy mennyiségű fagáz képződéséhez nem juthat elegendő égéslevegő és ezzel elégtelen égést ill. még robbanásveszélyt is okozhatunk.

 

Gravitációs, tehát a kéményhuzat által működő fatüzelés esetén a szállópor csökkentése miatt a tűztér alján ne alkalmazzunk rostélyt és így hamuajtót sem!

 

A vegyes tüzelésű kazán nem hulladékégető berendezés, mert a különböző hulladékok égetése mérgező saját magunkra és környezetünkre is.

 

Kényszeráramlásos, tehát ventilátor segítségével működő berendezésnél, mint például a faelgázosító kazánnál a kényszeráramlás biztosítja az égés lefelé történő terjedését, ahol a fagázok az alsó rostélyon keresztül jutnak az égetőtérbe, ahol nagyon jó hatásfokkal és környezetkímélő módon égnek el.

 

Ezeket a fenti egyszerű szabályokat betartva a tüzelésünk amellett, hogy nem szennyezi a közvetlen környezetünk levegőjét, sokkal hatékonyabbá is válik, és nem utolsó sorban költségtakarékosabb is, mert adott mennyiségű fából így több hőt nyerhetünk.