Az egyes berendezéstípusok főbb jellemzői - milyen berendezést válasszak?

A háztartási fatüzelésű berendezések közül a legelterjedtebbek a cserépkályhák, a kandallók és a kazánok. A vegyes tüzelést, tehát a fán kívül a lignit és a szén tüzelését háztartási méretekben a környezet túlzott terhelése nélkül nem tudták ezidáig megoldani a lakosság számára megfizethető módon, ezért minden berendezés típusnál csak a fatüzelésűeket mutatjuk be. A tűzifán kívül, biomassza tüzeléshez egyes berendezésekben használhatunk faaprítékot, fabrikettet és pelletet is. A tűzifa az erdőkitermelés „mellékterméke”, hiszen a fő cél a bútor-, az építő- és a papíripar ellátása.

A hagyományos, hőtárolós kályha a tapasztott kemencéből alakult ki Közép-Európában (Bajorország, Svájc, Ausztria és Magyarország területén) a 11. – 13. században. A 18. századig egy légterű fűtőeszközül szolgálta elődeinket. Ekkor kezdtek kialakulni mérnöki munkák eredményeként a különböző füstjárat-rendszerek. 

Ezek a kályhák lehetnek vakoltak, vagy téglával, ill. kályhacsempével építettek. A hagyományos értelmezésű kályhák fő ismérve a 600-2000 kg-os tömegüktől függő, a legalább 8 órás hőtárolás, ami lehet 24, vagy manapság, a jól hőszigetelt házaknál akár 48 óra is. A falazat külső felülete a begyújtás után 1-2 órával kezd el melegíteni.

Kiemelendő tulajdonságuk a sugárzással történő hőátadás, amivel kiérdemlik a „Nap kisöccse” jelzőt. A hőleadásuk 70 %-ban hősugárzással valósul meg.

A különböző vaskályhák (pl.: öntöttvas kályha, „jancsikályha”) igazából a hőtárolási idejük rövidsége miatt nem sorolhatóak a kályhák közé, (ameddig ég a tűz csak addig adják a meleget).

 

A kandallók a nyílt tüzelőhely fölé épített terelő ernyő segítségével vezették ki a füstöt, majd csatlakoztak a később kialakuló kéményekhez. Kezdetben nyílt tűzterűek, majd a visszafüstölés elkerülésére zárt lett a tűztér és ajtó került rájuk. Ezek az ajtók eleinte fémlapokból, majd későbben ún. máriaüveggel, ma már ún. kerámiaüveggel készülnek. A mai üveges ajtók hőterhelhetősége 800 ˚C fölötti és mechanikai ellenállásuk is jó, egyúttal hangulati előnyük a nagy felületen látható tűz. Az előregyártható sorozattermék bevezetésével a tűztér anyaga a vas (öntött vagy lemez) lett.

A kandallók hőátadásának egyharmada sugárzással, a nagyobb hányad a tűztérbetét külső falazatán felmelegedő környezeti levegő lakótérbe áramlásával és elkeveredésével történik. Ezt nevezzük légfűtéses kandallónak. Szakaszos üzemelésük ciklusideje 2-3 óráról az utóbbi időben kifejlesztett ún. nyújtott égésidővel akár 6-8 órára növelhető. A meleg levegő légcsatornákon más helyiségekbe is átvezethető.

Az előző évszázad során, vizes hőcserélő beépítésével kialakították annak lehetőségét, hogy több helyiséget lehessen egy tüzelőberendezéssel fűteni. A kandallóknál így kialakult rendszer a telepítési helyiségbe csak a fűtőteljesítmény negyedét – harmadát adja le, míg a többi máshol hasznosul. Igazából ez a megoldás a lakótérbe bevitt, nagy látvány változatosságú szobakazánt jelent.

A kazánok az ipari sorozatgyártás terjedésével alakultak ki az egy tűztérrel megoldható teljes ház fűthetőségének kényelmére. Az utóbbi évtizedekben kifejlesztett ún. faelgázosító működéssel lényegesen javult a berendezések hatásfoka. Szakaszos üzemelésük ciklusidejét a melegvizes fűtőkörbe beépíthető, hőszigetelt víztartály térfogata határozza meg.

Telepítésük általában az épület valamely kiszolgáló helyiségébe történik, kivéve a szobakazánokat, amelyek a lakótér látható, sőt kiemelt központi részét foglalják el.

 

A melegvíztárolók többszintű vételezési lehetősége teszi lehetővé nem csak a radiátoros, hanem a különböző felületfűtések alkalmazását is. A központi fűtésnél, ha elérhető a működés automata szabályzása, az segít a hatásfok növelése és a környezetkímélés elérésében.

 

Egy adott fűtési feladatra körültekintően kell választanunk mind műszaki, mind látvány szempontok alapján a különböző típusú tüzelőberendezések közül.

Vaskályha

• független minden energiahálózattól (alternatív)
• gyors hőleadás (időszakos túlfűtés lehetőségével)
• egyenetlen hőeloszlás a helyiségben
• sokszori tűzifa vagy fabrikett rárakás
• ciklikus hőérzet
• 1 helyiség fűthető
• 50 – 70 % hatásfok
• nem érhető el környezetkímélő üzemmód
• a lakásban lebegő por égetése és keverése (szárazlevegő-érzés)

 

Légfűtéses kandalló

• független minden energiahálózattól (alternatív)
• gyors hőleadás
• többszöri tűzifa, fabrikett rárakás (magasabb tüzelőanyagfogyasztás)
• ciklikus hőérzet
• nagyobb hőmérséklet különbség a helyiségben
• kedvező hangulat (nagy tűzlátvány)
• jellemzően 1 helyiség fűthető (néhány esetben 2-3)
• 70 – 82 % -os hatásfok elérhető
• elérhető környezetkímélő üzemmód

 

Vizes hőcserélős kandalló

• elektromos hálózati függőség
• többszöri tűzifa rárakás, de lehetséges automatikus adagolás (pellet)
• ciklikus, de esetenként szabályozható hőleadás
• vizes oldali hőérzet a fűtési módtól függ (radiátor, felületfűtés)
• kedvező hangulat (nagy tűzlátvány)
• teljes házfűtés
• 75 – 84 % -os hatásfok elérhető
• elérhető környezetkímélő üzemmód
• épületgépész és kályhás szakember közös munkájával készül

 

Vegyes tüzelésű kazán

• elektromos hálózati függőség
• többszöri tűzifa rárakás
• ciklikus hőleadás
• vizes oldali hőérzet a fűtési módtól függ (radiátor, felületfűtés)
• teljes házfűtés
• 50 – 60 % -os hatásfok
• nem érhető el környezetkímélő üzemmód

 

Faelgázosító kazán

• elektromos hálózati függőség
• egyszeri tűzifa rárakás (puffer tartály)
• szabályozható hőleadás
• vizes oldali hőérzet a fűtési módtól függ (radiátor, felületfűtés)
• teljes házfűtés
• 85 – 92 % -os hatásfok elérhető
• környezetkímélő üzemmód